Földgázégetés az orosz tundrán egy olajmezőn. A Világbank szerint Oroszország felelős a globális gázégetések közel 15% -ért, azaz a BCM 21,2 -ért. Ez nagyjából megegyezik Lengyelország és Litvánia teljes éves gázfogyasztásával, írja Lukas Trakimavičius. [Solodov Aleksei / Shutterstock]

Noha Oroszország nagy lépéseket tett az utóbbi években a metánkibocsátás csökkentésére, továbbra is jelentősen elmarad a szomszédos gáztermelő országoktól, például Norvégiától. És a földgázégetés csak a történet része, mert nem veszik figyelembe a szivárgást sem – közölte Lukas Trakimavičius.

Lukas Trakimavičius a litván külügyminisztérium gazdasági biztonságpolitikai osztályán dolgozik. Korábban több pozíciót töltött be a NATO-nál, ahol az energiabiztonsággal, a fegyverek ellenőrzésével és a prolifáció megakadályozásával foglalkozott. Az ebben a cikkben kifejtett vélemények a szerzők véleményét képviselik, és pusztán személyesen járulnak hozzá.

A múlt héten szó esett arról, hogy az Európai Bizottság új stratégiát készít elő a földgáz negatív éghajlati hatásainak visszaszorítására az energiaágazatban. Ez a kezdeményezés az európai zöld megállapodással kapcsolatos szélesebb politikai terv részét képezi, és egy lépés a helyes irányba. A stratégia alapos követése mellett az Európai Unió rendelkezni fog a megfelelő eszközökkel, hogy csökkenteni tudják majd az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Ezek mellett az EU-nak lehetősége van még többet tenni ezen a területen. Tekintettel a széles körű földgázégetések és a metánszivárgások által okozott súlyos környezeti károkra, az EU-nak fontolóra kell vennie a szomszédos energiatermelők, például Oroszország ösztönzését, hogy vessen véget a gázégető függőségnek, és javítsa a jelentések szerint szivárgó gázrendszerét.

Az utóbbi években a fosszilis tüzelőanyagok iparát kemény kritikáknak tették ki az üvegházhatású gázok kibocsátásának növelésében játszott szerepe miatt. Míg néhányan azt állították, hogy nem minden szénhidrogén egyformán káros a környezetre, és hogy az energiaforrások, például a földgáz tisztább alternatívát jelenthet a szén helyett, a rossz ipari gyakorlatok, mint például a túlzott égetés vagy metánszivárgások, aláássák ezt az állítást.

Általánosságban elmondható, hogy a lángolás/égetés (flaring) a földgáz (főleg a metán) ellenőrzött elégetése, amelyet gyakran az olajfúrás melléktermékeként bocsátanak ki. Jogos okok vannak az égetés korlátozott felhasználásának megengedésére, ideértve a biztonsági teszteket és a potenciálisan káros gázok biztonságos ártalmatlanítását is. Mégis, a gázt elég gyakran pazarolják el a helyszínen, mivel az energiaszolgáltatók úgy ítélik meg, hogy nem elég jövedelmező a tárolása és eladása.

Becslések szerint 2018-ban világszerte mintegy 145 milliárd köbméter (BCM) gázt tüzeltek/égettek el, ami majdnem megegyezik az EU teljes éves gázfogyasztásának egyharmadával.

Eközben a hosszú és összetett földgázellátási láncban a metánszivárgásokat technikai hibák vagy hibásan működő berendezések okozhatják. A metán működő vagy karbantartási szellőzőnyílásokon is kijuthat a légkörbe. A becslések szerint a földgázellátási láncok általában egy országon belül az összes gáz 1-3% -át szivárogtatják ki.

Környezetvédelmi szempontból valószínűleg jobb, ha a gázt elégetik, és széndioxiddá alakítják, ahelyett, hogy egyszerűen kibocsátják a gázt a légkörbe (mivel a metán hőtartó gázként mintegy 80-szor veszélyesebb, mint a CO2), ennek ellenére a földgázégetés továbbra is jelentősen hozzájárul a globális felmelegedéshez.

Az égetésnek más, a környezetre káros következményei is vannak, amelyek túlmutatnak az üvegházhatású gázok kibocsátásán. A gáz elégetésekor fekete szén vagy korom keletkezik. Az Északi-sarkvidéken felfekszik a jégre, elsötétíti a felületét, és a jég gyorsabban olvad. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a földgázégetés a sarkvidéki fekete szén akár 40% -át is okozhatja.

Az összes olaj- és gáztermelő ország közül Oroszország égeti el a legtöbb gázt. A Világbank szerint Oroszország felelős a globális gázégetések közel 15% -ért, szorosan nyomon követve Iránt és Irakot, amelyek mindegyike 12% -ért felel meg. A perspektíva szempontjából a 21,2 BCM gáz, amelyet Oroszország 2018-ban elégetett, nagyjából megegyezik Lengyelország és Litvánia teljes éves gázfogyasztásával.

Érdemes megemlíteni, hogy az oroszországi Jamal-félszigeten – amely az elkövetkező években az orosz eredetű gáz nagy részét eljuttatja Európához – állítólag 1500 gázégető telephely található.

Metán: Európa tartós éghajlati vakfoltja

Európa régóta gondot fordít az üvegházhatású gázok által végbemenő szennyezésre, de vonakodik foglalkozni az olaj- és gázipari ágazat metánkibocsátásának éghajlati hatásaival, írja a Poppy Kalesi.

Noha az utóbbi években Oroszország nagy lépéseket tett a földgázégetés csökkentése érdekében, még mindig jelentősen elmarad a szomszédos energiatermelőktől, mint Norvégia, amely már 1971-ben sikeresen betiltotta a rutinszerű égést.

A gázégetés azonban csak a történet része.

Az orosz mamut méretű gáztermelő, szállító és elosztó rendszer szintén a metánszivárgás egyik fő forrása lehet. Egy tanulmány szerint a teljes orosz gázrendszer gázának akár 5-7% -át is kiszivárogtathatja. Tekintettel arra, hogy Oroszország 2018-ban mintegy 669 BCM gázt termelt, ez valószínűleg azt jelentheti, hogy metán formájában 33 BCM és 47 BCM közötti gázt szivárogtatott a légkörbe. Más szavakkal, annyi gázt pazarol el, mint amennyit például Spanyolország vagy Franciaország elhasznál egy év alatt.

A megadott metánszivárgási arányt általában fenntartásokkal kell kezelni, mivel a pontos mérések meglehetősen nehezek és költségesek. Még mindig növekszik az egyetértés az energiaiparban és a tudományos közösségben abban, hogy a metánszivárgások komoly és korábban valamivel kevésbé bejelentett kihívást jelentenek a környezeti biztonság szempontjából.

A bizonyítékok is azt sugallják, hogy a földgázellátási lánc 3% -os metán szivárgása nem ad lehetőséget, hogy megszűntessék a szénerőműveket a földgázüzemű erőművek javára. Tekintettel arra, hogy Oroszország az EU legnagyobb gázszolgáltatója, amely a gázkészletnek kb. egyharmadáért felel, problémát okozhat az EU 2050-ig tett merész széndioxid-semleges terveivel kapcsolatban. Ez különösen aggasztó, mivel kevés jele van annak, hogy az EU függősége az orosz gáztól a közeljövőben csökken.

Az európai zöld megállapodást, a jelenleg kidolgozás alatt álló éghajlat-politikai kezdeményezésekkel együtt, nem csupán az éghajlatváltozás elleni küzdelem hazai, hanem külföldi lehetőségeinek kell tekinteni.

Figyelembe véve a kockázatot, az EU számára bölcs dolog lenne megvizsgálni a különféle lehetőségeket és eszközöket, amelyek rábeszélhetnék az Oroszországhoz hasonló országokat, hogy alakítsák ki a gázégetési szokásaikat, és biztosítsák, hogy a lehető legkevesebb metán szivárogjon a gázellátási láncból. Végül is a környezet sorsa és az EU hitelessége forog kockán.



Az ebben a cikkben szereplő összes vélemény a szerző(k) véleményét tükrözi, nem az EURACTIV.COM Ltd-ét.

2020.02.18. Lukas Trakimavičius



forrás: https://www.euractiv.com/section/climate-environment/opinion/putting-a-lid-on-russias-planet-heating-methane-emissions/