Felbomlott az a harmónia, ami az ember és a természet kapcsolatát korábban jellemezte. Manapság az ember a végsőkig kihasználja és feléli a Föld tartalékait. Nem vagyunk tekintettel az állatokra sem, holott egy biológiai körforgásban élünk, aminek mi emberek is részei vagyunk. Ha kipusztulnak az állatok, köztük pl a méhek, a beporzó rovarok vagy más állatok, aránk emberekre is alaposan kihat, például az élelmünk 70-át érintheti. Ma 1 millió állat van kipusztulóban a világon az emberi tevékenységek miatt. Felszámoljuk élőhelyeiket, ezáltal elesnek a tápláléktól és megszűnnek az életfeltételeik, mindeközben a tevékenységeink révén a kibocsátott szén-dioxid mennyiség 500 millió éve nem látott mértékűre ugrott, mely drasztikusan gyorsítja a globális felmelegedést. Ehhez a tempóhoz sem a növények, sem az állatvilág nem tud alkalmazkodni

A faültetéssel párhuzamosan szeretnénk ösztönözni mindenkit olyan minimális befektetésre, amivel megmenthetjük a körülöttünk élő állatokat a kipusztulástól.

Rovarszállók készítése

Földünk a rovarok bolygója. Több mint egymillió rovarfajt ismer eddig a tudomány, ez kétszer annyi, mint az összes többi élőlényfaj együtt (beleértve tehát minden más állatot, az összes növényt, gombát és más élőlényeket). A rovarok a legfontosabb szolgálatot azzal teszik nekünk, hogy megporozzák a növényeket. A szélporozta gabonaféléken kívül szinte az összes haszonnövényünk – a gyümölcsök, a zöldségek, az olajnövények és a dísznövények óriási többsége – a rovarok segítségére szorul: a nektárt gyűjtő rovarok – leginkább a méhek – szállítják a testükre tapadt virágport az egyik növényről a másikra, s közben megtermékenyítik azt.

Miért építsünk rovarszállót?

A biokertészkedési irányzatok mindegyikében lényeges elem, hogy növényeink védelme érdekében aknázzuk ki a hasznos élőlények nyújtotta segítséget, azaz a kert ne mesterséges, hanem minél természetesebb életközösség legyen. Legismertebb példa erre, hogy a katicabogár levéltetűt eszik, ami a kertünknek jó. A rovarhotel lényege hogy biztonságos, főleg téli elhelyezést nyújtunk a hasznos állatoknak – főleg rovaroknak – cserébe ők a kertünkben nekünk dolgoznak.

Ezek az egyszerű szerkezetek biztosítják majd, hogy a rovarok a táplálékukon kívül téli menedéküket, esetleg szaporodási helyüket is a kerten belül találják meg, így itt maradnak. A rovarhotelbe nagyon sokféle anyagot építhetünk be, törekedjünk arra, hogy az mind természetes eredetű, és környezetbe illő legyen. A hotel többféle szolgál-tatást kell, nyújtson: egyes részeit csupán búvóhelynek használják, másik részét táplálkozó vagy szaporodó helynek fogják tekinteni.

A rovarhotelnek van talajra tett, és lábon álló, vagy felfüggesztett változata. Előbbit a földfelszínen futó, mászó fajok is használhatják, utóbbit inkább a repülőrovarok részesítik majd előnyben. A talajon lévő előnye a fajgazdagabb vendéglista, hátránya, hogy nagyobb esőzés esetén az alsó szintek átázhatnak, gyorsabb a korhadás. A lábakon álló sokkal tovább tart, ám ezt inkább a repülni is képes fajok tudják belakni.

Elkészítés

  • Elsőként készítsük el a vázat, ami egy már készen lévő fadoboz is lehet. Anyagát tekintve ez készülhet deszkából, vagy akár egy agyag virágcserépből vagy téglákból is. Fémeket ne használjunk, mert azok hőingadozása igen nagy szélsőértékek között mozog. Szerkesszünk bele kis polcokat, elválasztókat, ezzel könnyebben tudjuk kialakítani majd a különböző lakosztályokat.
  • A rovarok igen sokfélék, így az igényeik is azok. Vannak éjszakai állatok, azok nappal a fény elől húzódnak majd ide. Tegyünk bele kérges farönk darabokat, fa szeleteket, melyekbe lyukakat fúrunk, ez a magányos darazsaknak lesz jó „darázsgarázs” – bár belőlük azért nem feltétlen kell sok a kertbe.
  • Másik rekeszbe helyezzünk kis gallyakból készült köteget, ágdarabokat, összekötözött nádszálakat. A lyukacsos tégla is kiváló búvóhely – ebből is tehetünk egyik rekeszbe egy darabot, vagy pár egymásra rakott tetőcserép darab is jó hűsölőhely a hatlábúaknak. A futrinkák a százlábúak és az ászkák a labirintusszerű búvóhelyeket kedvelik. Egy földre rakott szalmabála, vagy egy fűkaszálékkal megtöltött madárkalitka is kiváló rovarhotel. A rekeszekbe sokféle dolgot elhelyezhetünk, valamelyik rovarnak biztosan elnyeri a tetszését: dióhéj darabok, papír tojástartó összegyűrve, hullámkarton, fenyőtoboz, és sokféle alapanyag lehet még a rovarhotel építőanyaga.
  • A kis építmény nem igényel különösebb gondozást, amennyire lehet, védjük az esőtől, hótól, és akkor a benne lezajló természetes lebomlási folyamatok lassabban következnek be. Ha dróttal, vagy csirkehálóval szorosan körbevesszük, akkor megakadályozzuk az alkotóelemek kiszóródását – ezzel is hosszabbá téve a rovarhotel „nyitva tartását”.

Madárodúk készítése

A téli madárvédelem korántsem merül ki a madarak táplálék- és vízutánpótlásának biztosításában. Ennél jelentősen többet tehetünk az odúköltő énekesmadarakért azzal, ha odúkat is telepítünk az etetők közelébe. Ezek a fajok ugyanis a közhiedelemmel szemben nem csak a költési időszakban használják a fák üregeit, épületek hasadékait. A cinegék és verebek téli túlélési stratégiájának fontos részét képezi a szélvédett, hőmérsékletileg kiegyensúlyozottabb éjszakázó üregek akár közös használata is.

A kistestű (veréb méretű) madarak normál testhőmérséklete emberi szemmel nézve rendkívül magas, 41-43 C° között alakul (ezen a számunkra életveszélyes vagy halálos hőmérsékleten a mi testfehérjéink már végzetesen károsodnak). A nem vonuló fajok, mivel nincs rá szükségük, nem halmoznak fel jelentős mennyiségű, zsír formájában tárolt energiatartalékot. Ezért ezeknek a madaraknak a túlélésében alapvető fontosságú, hogy a rövid téli nappalokon, amikor gyakran még nyolc órájuk sincs a táplálkozásra, annyi élelmet találjanak és tudjanak elfogyasztani, ami biztosítja számukra a nappali anyagcsere szükségletet és a leghidegebb éjszakai órák átvészelését.

Odútípusok

A tipikus, kerek röpnyílású madárodúk mesterséges változatait „A”, „B , „D” és „C” típusba soroljuk.

A mesterséges odúk közül a „B” típusú a legszélesebb körben használt, ebbe költöznek azok az alkalmazkodni képesebb, településeken is gyakori fajok – a széncinege, a házi és a mezei veréb –, melyek kedvelik a hagyományostól eltérő és az alacsonyan elhelyezkedő fészkelő helyeket is. Hasonlóan rugalmas viselkedésű a seregély is, mely a nagyobb alapterületű és röpnyílású “D” odút foglalja el, akár alig méteres magasságban is.

Míg a kerek röpnyílású énekes madárodúkat többnyire fákon használjuk, az eredetileg sziklahasadékokban, partfalak üregeiben fészkelő rozsdafarkúak és barázdabillegetők költését segítő “C” odúk esetében a helyzet éppen fordított: ezeket elsősorban magasan az épületfalakra szokás kirakni, a fára telepítés ritkább. A verebek számára készülő veréblakótelepek (ezek gyakorlatilag többrekeszes “B” odúk) fatörzsre és épületfalra is egyaránt rögzíthetőek.

A ragadozók ellen előtét kiegészített ellátott “C” odúkat a lakott területek macskaveszélyes környezetében is ki lehet telepíteni bokrokba, sövényekbe, falra futtatott kúszónövényzetbe. Ugyan ez mindenféle kiegészítés nélkül “B” odúkkal is megtehető.

A tipus A kistermetű cinege fajok (kék-, barát-, fenyves cinege) jellemző odú típusa. Ebből kizárhatók a nagyobb termetű fajok (széncinege, csuszka, mezei, házi veréb stb.).

Berepülő nyílás: Ø 26-27 mm átmérőjű, az odú aljától legalább 18 cm-re legyen Belső alapterülete: legalább 10 * 10 cm Kihelyezés: 2 – 6 m magasan függesztve kihelyezve.

B. tipus A leggyakrabban használatos típus a mesterséges odútelepeken. Alkalmas széncinege, csuszka, mezei veréb, légykapók és nyaktekercs számára. Ebből kizárható a seregély. Berepülő nyílás: Ø 32 mm átmérőjű, az odú aljától legalább 20 cm-re legyen Belső alapterülete: legalább 12,5 * 12,5 cm Kihelyezés: 2 – 8 m magasan függesztve vagy akár fatörzshöz rögzítve.



C tipus Alapterülete és külső méretre a „B” típusú odúra hasonlít, de nem kerek berepülő nyílás van. Azoknak a fajoknak kedvez, amelyek szeretnek kilátni kotlás közben az odúból, mivel hasonló üregekben, repedésekben szeretnek költeni.

Berepülő nyílás: legalább 10 cm * 10 cm legyen, de fajtól függően változhat. Belső alapterülete: legalább 12,5 * 12,5 cm. Kihelyezés: A kihelyezett odú nyílása ne az uralkodó széljárás felé nézzen! 2 – 8 m magasan elhelyezhető – fajtól függően.

D tipus Az odú az „B” típusú odúra hasonlít, csak a méretei nagyobbak. Ebbe az odúba a szalakóta és búbos banka jól megtelepíthető, de használható seregély számára is.

Megfelelő berepülő nyílással füles kuvik és kék galamb részére is alkalmas. Berepülő nyílás: a megtelepítendő fajtól függően Ø 46-60 mm, illetve Ø 80 -120 mm, amely az odú aljától legalább 35-40 cm-re legyen. Belső alapterülete: legalább 20 * 20 cm

Fakusz odú Jellemzés: Háromszög alakú farönk, vagy deszka odú, amelynek a háromszög mindkét oldalán van berepülő nyílása. Ez lehet szögletes, vagy hasadék alakú. Ez az odú kifejezetten fakusz fajok számára készül. Berepülő nyílás: 2-3 cm széles és 5-6 cm magas, az aljától kb. 25-30 cm-re kezdődjék. Felépítése: egyenlő oldalú háromszög alap, kb. 10-12 cm-es szárakkal Kihelyezés: Az odút a hegyvidéki tölgyesekben, ártéri fűz-nyár ligeterdőben használhatjuk legeredményesebben. A kihelyezés magassága 0,5 – 1,5 m között változzon, szorosan rögzítve a fa törzséhez, s ne legyen hézag az odú és a fa törzse között. Ügyeljünk arra, hogy a fa növekedésével a rögzítés lazítható legyen! Mivel a fakuszok nagy táplálkozási területet tartanak, így 2 – 3 hektáronként ajánlott egy odú.

Kuvik odú Jellemzés: Speciálisan a kuvik számára fejlesztett odú, de itthon már költött benne seregély,búbos banka is.

Ez inkább már „költőládának” nevezhető. Berepülő nyílás: a kuvik 6,5 – 7cm-es lyukmérető odút igényel, amely a természetben manapság ritka. Felépítése: 1 – 1,2 m hosszú henger alakú cső, a fenékre ajánlatos vékonyan fűrészport helyezni. Kihelyezés: Erdőszélek, ligetes erdők, tanyák, nyílt síkvidéki területek háborítatlan részein, de nagyobb kertekben, gyümölcsösökben is jól használható. 3 – 5 m magasan vízszintesen helyezzük el! A magasság ettől függetlenül lehet tetszőleges is, mivel volt rá példa, hogy az odú a fával együtt kidőlt és költött benne madár. A bejárat ne nézzen az uralkodó szélirány felé. A kihelyezést még ősszel végezzük el, hogy a február végén a párba álló kuvikok rátaláljanak.

Fecskefészek

A hazai fecskeállomány 2000-2010 között összeomlott, az ezredforduló első évtizedének végére az állománycsökkenés meghaladta az 50%-ot. A tendencia sajnos nem fordult meg, viszont közben nagyot változott a világ.

A 2010-es évek végére jelentősen felerősödött a klímaváltozás, melynek egyik következményeként szinte évről-évre újabb és újabb mezőgazdasági kártevő rovarok és betegségeket terjesztő szúnyogfajok érkeznek Magyarországra. Éppen ezért az olyan rovarevők szerepe, mint amilyenek a fecskék (tovább a denevérek) is, jelentősen felértékelődik, hiszen ők biológia úton, plusz környezetterhelés nélkül csökkentik a rovarok számát. Hiányukban ezt agrárkemikáliákkal és rosszul végrehajtott szúnyogirtással végezzük el, ami súlyosan környezetszennyező és természetkárosító.

Éppen ezért jól felfogott érdekünk, hogy a megmaradt fecskeállomány megőrzése mellett műfészkek kihelyezésével is tegyünk számuk gyarapodásához.  Ahhoz, hogy megfelelő műfészekkel tudjuk őket segíteni, ismernünk kell két sárfészket építő fecskénk egymástól részben eltérő költési viselkedését.

Molnár fecske

– zárt fészket épít egészen a tető síkjáig feltolva, kis bejárati nyílással; – elsősorban épületek eresze alatt, ablak-, erkély- és tornácbeugróban; – egyes fészket is épít, de ha teheti, több száz, több ezer egymásra épülő fészekből álló, zsúfolt kolóniát alkot, – a nagyvároskba, a lakótelepekre is követet bennünket

Füsti fecske

– nyitott fészket épít, a tető síkjától távolabb, attól akár méterekkel is lejjebb; – elsősorban istállók belsejébe (de eresz alatt is); – egyes fészket is épít, de ha teheti, laza csoportban költ, fészkei általában nem érintkeznek egymással;- erősen kötődik az állattatáshoz, a falusias környezethez

Fontos gyakorlati tapasztalatok!

A 2010-es fecskevédelmi év óta eltelt időszak lakossági tapasztalatai azt mutatják, hogy:

  • ha egy-két fészket teszünk ki ott, ahol évek óta nincs fecske, akkor a fészekfoglalás esélye szinte nulla;
  • ha egy-két fészket teszünk ki ott, ahol van istállózott állat, akkor a foglalás esélye magas;
  • ha lakott fészek mellé teszünk ki műfészkeket, akkor a foglalás esélye a legmagasabb;
  • ha jószág és fecske hiányában, de tömegesen (minimum 15-20, max. akár több száz) teszünk ki műfészkeket, akkor a foglalás esélye (néhány év távlatában) szintén igen magas.

Javaslatok a mesterséges molnár- és füstifecskefészkekhez:

  • egyesével vagy kis számban elsősorban lakott istállók közelébe vagy lakott fecskefészek mellé, kisebb-nagyobb működő fészektelepek bővítésére helyezzük ki; ebben az esetben a területen mozgó fecskék látványa odavonzza a fajtársakat, így nagyobb az esélye annak, hogy a műfészkekbe is beköltöznek a madarak;
  • tömegesen kihelyezve (minimum néhány tucatnyit, de akár több százat is) ott is nagyon magas a madarak beköltözésének esélye, ahol nincs lakott istálló, illetve fecskék sem költöttek évek óta;
  • a fecskék műfészkekbe költözését, visszatelepülését segítheti, ha a közelben sár gyűjtőhelyet is létesítünk, mert fészek építőanyag hiányában a sár csillogása vonzza a madarakat;
  • ha pedig egyszer már beköltöztek a fecskék, akkor számíthatunk arra, hogy a madarak évről évre visszatérnek.

Sárból építkező fecskéink klasszikusan negyed gömb alakú fészkeket raknak. Ez a forma különösen az egymásra épülő fészkekből álló telepek alkotó molnárfecskék számára kedvező

Sablontípusok

A sablon az eszköz, ami megadja a műfészek formáját. Típusát tekintve lehet negatív (valamilyen puha, de erős anyagba mélyített) vagy pozitív (domború). A sablon elkészítéséhez szükségünk lesz az előző fejezetben megadott fészekméretekre.


A negatív sablon alapjául megfelelő vastagságú, például lépésálló vagy lábazatszigetelő Műanyaghab-lapot használjunk –

A pozitív sablon esetében valamilyen jól alakítható, de tartós és vízálló anyagból (lehet az előzőleg említett habból faragni-csiszolni, keményre gyúrt alufóliából) formázzuk meg a leendő fészek belső terét

Műfészek elkészítése

Fecske műfészkek otthoni készítéséhez legjobb modellgipsz és fűrészpor keverékét (2-3 kis marék fűrészporhoz 4-5 púpos evőkanál gipsz) vagy kültéri, fagyálló csemperagasztót (ebbe is keverhetünk fűrészport) használni.

Fecske-műfészek készítése negatív és pozitív sablonba, gipsz és fűrészpor keverékéből készül

Kihelyezés

  • Mielőtt a helyére rögzítenénk a molnárfecske-műfészkeket, érdemes ezek aljába száraz füvet tenni, ezzel is megkönnyítve a beköltöző madarak dolgát. A nyár közepén kezdődő másodköltéskor ezt a munkát a madarak már elvégzik helyettünk. Elegendő a fészektelep közelébe, egy nyílt gyepfoltra kitenni a száraz fészekanyag halmait, ahonnan a fecskék szépen behordják a csőrükkel a fészekbe az elhasználódott és kidobott régi fészekanyag helyére
  • Szintén a beköltözés valószínűségét növelő fogás, ha a műfészkeket, különösen a fehér gipszből készülteket, kívülről sáros vízbe mártott vékony ecsettel “terepesítjük”!
  • A könnyű, ugyanakkor törékeny gipsz-fűrészpor keverékanyagú műfészket legjobb ragasztással kihelyezni

Denevérlak

Mint tudjuk a denevérek eszik meg a szúnyogokat. A permetezés amivel irtják őket erősen mérgező szer, egy-egy permeztetéskor más állatok is kipusztulnak a szúnyogokkal párhuzamosan. És ugyan erről nem szól a fáma, de egészen biztosak lehetünk benne, hogy nem tesz jót a mi egészségünknek sem. Az öreg, odvas fák hiányát, a modern, résmentes épületek térhódítását az odúköltő madarak mellett az egész Európában veszélyeztetett, így hazánkban is védett denevérek sínylik meg leginkább. Ezért dolgozták ki az ezekkel a repülő emlősökkel foglalkozó szakemberek a mesterséges denevérodúkat. A denevérodúk bejárati nyílása általában alul helyezkedik el, és a „bőregerek” bejutását kapaszkodó keresztlécek vagy a drótháló segíti. A mesterséges denevérodúk madárodúkhoz hasonlóan kihelyezhetők fatörzsekre vagy felakaszthatók faágakra, de felszerelhetők irodaépületek, panel- és társasházak falára, erkély- és ablakbeugróiba. Mivel a denevérek előszeretettel telepednek meg magas épületeinken, ideális állatai a Madárbarát kert program Madárbarát panel és Madárbarát munkahely alprogramjainak is.

Süntanya

Sokakat meglep, hogy a megfontoltan bandukoló sünök igazi alkalmazkodó művészek, olyannyira, hogy még az éjszakai belváros parkjaiban is össze lehet velük futni. Mivel nem túlválogatósak, férgeket, csigákat, rovarokat, rágcsálókat és gyümölcsöt egyaránt esznek, megtelepedésük egyik legnagyobb gátja a megfelelő búvóhely, különösen a hosszú téli álom időszakára megfelelő rejtekhely hiánya lehet, amint többféleképpen segíthetünk.

Közterületi parkokban a sűrű, nehezen megközelíthető bokrosok, sövények, nagy kiterjedésű talajtakaró tuják, fenyők és cserjék elsőrangú nappali rejtekhelyek számukra. Nem is beszélve arról, hogy ezek az árnyékos területek segítik számos táplálékállatuk életét is, így biztosítva számukra az élelem utánpótlást. A süntanyát érdemes a kert, előkert bokros, árnyékos sarkába, lehetőleg takarásba elhelyezni, és akár rőzserakást is halmozhatunk rá álcázásul, a kutyák elleni védelemül.

Kétrétegű természetvédelmi rőzserakás

A természetvédelmi rőzserakás kapcsán is elmondható, hogy nem egy teljesen új megoldásról van szó. Hanem egy olyan, a lakott területeken-évezredeken keresztül meglévő élőhely típusról, amihez állatfajok tucatjai alkalmazkodtak.

A farakáshoz hasonlóan a rőzserakás kapcsán is az a probléma, hogy modernizálódó világunkban egyre keve-sebb van ezekből, így az általuk vendégül látott állatok is megfogyatkoznak, eltűnnek környezetünkből. A “természetvédelmi” jelző a rőzserakás esetében is azt jelenti, hogy egy eltűnő települési élőhely típust az eredeti rendeltetését szükség esetén kiegészítve, új funkciókkal is felruházva hozzuk vissza a mindennapi életbe.

Hogyan készítsük?

Ez elsősorban attól függ, hogy milyen szerepeket szánunk az eszköznek és ezzel összefüggésben hol és miként építjük meg.

Ott, ahol kevés alapanyaggal gazdálkodhatunk és / vagy a rőzserakás megfigyelési, fotózási célt is szolgál az építmény alakját és irányát jól szabályozhatjuk egy támfallal. Ezzel a megoldással legalább a felét megspórolhatjuk a rőzserakáshoz szükséges növényi hulladéknak, amivel így is vastagabb alomalapot alakíthatunk ki, és az építményünk belseje is védettebb lesz. A másik megoldás a természetvédelmi rőzserakás. Ehhez mindenféle növényi nyesedéket felhasználhatunk, ami a kertben képződik: lenyírt füvet, hullott falevelet, leveles ágnyesedéket. Ezek az anyagok általában nem egyszerre képződnek, azaz a halom hosszabb idő alatt, rétegről rétegre is megépülhet. Természetvédelmi rőzserakásunk már ebben az állapotában is késznek tekinthető. De ha most abbahagyjuk az építést, akkor sok, elsősorban a madarak számára vonzó funkciótól, ebből következően pedig főleg a rendkívül izgalmas őszi és tavaszi vonulási időben, illetve a téli etetés hónapjai alatt megszerezhető megfigyelési élménytől esünk el. Az igazi bokrok ágrengetege – azaz táplálkozó-, búvó-, pihenő- és tollászkodó helyet kínál az énekesmadaraknak legalább feketerigó méretig.

Téli madáretetés

Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai számára sok esetben Magyarország jelenti a telelőterületet. Hazánk környezeti állapota ma még lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet. Az etetés viszont nagy könnyebbséget és biztonságot jelent a környék madarainak − nekünk pedig rengeteg megfigyelési élményt −, különösen az itatással és a mesterséges odúkkal együtt, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük.

Ne hagyd abba, ha elkezdted!

Fontos, hogy ha elkezdjük az etetést, akkor nem szabad abbahagyni, mert a könnyű táplálék forrás megvonása hidegebb éjszakákon a madarak pusztulásához vezet. Az etetés akár április közepéig, végéig is eltarthat. Az ideális etetési intervallum október végétől április közepéig, végéig tart. Az etetőket lehetőleg olyan helyen helyezzük el ahol a madarak nyugodt, de könnyen megközelíthetően tudják használni.

Főként a kisseb testű madarak félénkebbek és csak pár pillanatra használják az etetőt. Fontos, hogy az etető környékén legyen valamilyen bokor, örökzöld vagy cserje. Erre azért vagy szükség, mert ha megijednek, akkor legyen egy számukra biztonságot nyújtó búvóhely.

Higiénia

Ha kutyánk, macskánk van, akkor tegyük megfelelő magasságba az etetőt. Természetesen az etetőkre is vonatkoznak a megfelelő higiéniai elvárások. Ha nyirkos esős idő van, pár naponta takarítsuk ki az etetőtálcát. Seperjük ki a megmaradt táplálékot és NEOMAGNOLOS vízzel mossuk át az etetőt. A hígítási arány 1 liter vízhez 1 tabletta. Utána tiszta vízzel is mossuk át az etetőt. Ha virágcserép alátéteket is használunk etetésre, akkor előtte jól mossuk át az alátéteket is nehogy valamilyen vegyszer maradjon rajtuk. Érdemes az alátétekre pici lukat fúrni, így ha esik az eső akkor a lyukon a víz el tud folyni és nem állnak a magvak a vízben. Az etetőket rengeteg madár felkeresheti, és ha fertőzött vagy beteg madár is látogatja az etetőnket, könnyen a betegségek terjedésének gócpontjává válhat. Ide sorolható a főként cinegéknél terjedő madárhimlő.

Egy pár inspiráló ötlet, madáretető készítéséhez

fenyőtobozokból
kiszuperált bögréből
Képtalálat a következőre: „pinterest madáretető ötlet”
Képtalálat a következőre: „pinterest madáretető ötlet”
konzerves doboz spárgával átkötve
Képtalálat a következőre: „pinterest madáretető ötlet”
PET palackból fakanállal
Képtalálat a következőre: „pinterest madáretető ötlet”
parafadugó és fémkupak tető
Képtalálat a következőre: „pinterest madáretető ötlet”
konzerves doboz festve
narancshéj vagy cserépalátét
Képtalálat a következőre: „pinterest madáretető ötlet”
rugóból
Képtalálat a következőre: „pinterest madáretető ötlet”
tejesdobozból
18 Ways to Reuse Your Plastic Milk Jugs9
mosószeres flakonból
how to build a wine bottle bird feeder, how to
üvegpalackból
Turn old soup cans in to hanging bird feeders! Part craft, part recycling and part nature lesson all in one for little ones.
konzervdoboz festve
egymáshoz ragasztva függesztve
A legötletesebb DIY madáretetők - te is készíthetsz ilyet!
konzerves doboz vagy lego
Képtalálat a következőre: „pinterest madáretető ötlet”
teas dobozok

Mivel etessünk?

Ha elkezdtük az etetést folytatni kell egész áprilisig, Nagyobb bajt teszünk ha abbahagyjuk.

Az sem mindegy mivel etetjük kedvenceinket!   A helytelen etetés elhullásokhoz vezethet!! Az etetésen túl fontos a folyamatos itatás. ha megfagy a víz egy kevés cukrot tegyünk bele, ezzel gátolva a fagyást.

AMIT EHETNEK  

Magvak
napraforgó / fekete napraforgó / cirokmag / fenyőmag / köles / lenmag
fénymag / muhar / dió /sótlan, nem pörkölt mogyoró / kesudió / fekete dió
pisztácia sótlan / papagáj eleség / pinty eleség / szezámmag /kukoricadarabúza  
Húsok (apróra vágva)
csirke máj / csirke szív / csirke mell  
Állati zsiradékok
cinkegolyó / marhafaggyú / sótlan szalonna kifőzve / ipari tepertő / vaj / lágy sótlan sajt / túró
Egyéb
főtt tészta / főtt rizs / főtt zöldség / főtt répa / keményre főtt tojás / lisztkukac  
AMIT NEM EHETNEK!  
kenyér / kalács / kifli / zsömle / liszt / ropi / nyers tészta / gépsonka / morzsa / száraz kutyaeledel / étkezési fűszerezett tepertő / paprikás szalonna / sós szalonna / sós mogyoró / sós sajt / csontkukac (nagyon fertőző)!!!! / kolbász / gomolya / chipsz / pattogatott kukorica / nyers rizs / nyers galuska / tészta  

Mókusodú és téli etetés

A mókusok nyáron gallyfészkeket építenek, de télen előszeretettel költöznek be a nagy nyílású “D” típusú madárodúkba vagy az ehhez megszólalási hasonlító mókusodúkba, különösen akkor, ha a közelben olyan madáretető vagy kimondottan neki kitett etető van, ahol hozzá tudnak férni a maghoz. … beköltöznek a nagyobb természetes és mesterséges odúkba (a képen “D” típusú odú), és …rendszeres vendégei a madáretetőknek

Egérvár

Nagyon sokan rettegnek – ahogy mondják „irtóznak” – leggyakoribb kisrágcsálóinktól, az egerektől. Pedig a kisrágcsálók (köztük a patkányok) rendkívül tiszta állatok, és ha felelőtlen, nemtörődöm szemetelésünkkel nem adunk nekik lehetőséget az elszaporodásra, érdekes szomszédságot jelenthetnek. Talán nem is él bájosabb, kecsesebb mozgású állat a közelünkben a házi egérnél, a nagyobb fülű erdei egereknél, nem is beszélve a miniatűr mókusokhoz hasonlító pelékről! Ne tartsunk tehát tőlük, inkább törekedjünk arra, hogy egy-egy képviselőjük megjelenjen és megmaradjon madárbarát kertünkben, és ha már ott vannak, próbáljuk meglesni őket. Magyarország gyakori, néhol tömegesen előforduló rágcsáló kisemlősei ősszel előszeretettel húzódnak az emberi településekre. Ezt a viselkedést egérvárak kialakításával segíthetjük is, ami nemcsak érdekes megfigyelésekre ad lehetőséget, de a baglyok téli túlélését is segíti.  Az egerek és pelék legfontosabb természetes búvóhelyeit az öreg, odúkkal lyuggatott, a törzs talajszinti részén odvas fák jelentik. Ezek hiányában, különösen a lakott terülteken és ősszel, beköltöznek a pincékbe, padlásokra, farakásokba.

Fotók: Orbán Zoltán

Megtelepedésüket elősegíthetjük „B” és „D” típusú mesterséges madárodúk kihelyezésével, pelék számára az ágakra, házi és erdei egerek számára a földre vagy a természetvédelmi farakásba építve. A kisemlősöknek szánt mesterséges odúkba tehetünk egy-egy jó marék száraz füvet (szénát) vagy falevelet.

Gyíkvár, sünmenedék, békabuvóhely

A védett fürge, fali és zöld gyíkok még a nagyvárosok, így Budapest belső kerületeiben is előfordulhatnak, egyes helyeken gyakorinak is számítanak. Ezeknek az ártalmatlan, ugyanakkor fantasztikus színű és viselkedésű állatok megtelepedésének, megmaradásának legfontosabb feltétele, hogy a rovar táplálék mellett bőven találjanak búvóhelyeket is, és alaptalan félelmünkben ne bántsuk, üldözzük őket. Inkább szánjunk rá időt, és telepedjünk le a gyíkvárunk közelébe, és figyeljük meg ezeknek a fantasztikus állatkáknak a viselkedését!

A farakás sokkal több, mint téli tüzelőraktár. Amennyiben alkalmazunk néhány egyszerű trükköt, virágokat ültetünk a közelébe, darázsgarázsokat fúrunk a tűzifa kuglikba, bogártanyáknak alkalmas rönköket építünk be, sünmenedéket, béka búvóhelyeket alakítunk ki benne, olyan gyíkvárunk lesz, ahol több állatcsoport is jól érzi magát. Ezért a legtökéletesebb gyíkvár.

Tegyünk itatót a gyíkvárba!

A nyári hőségben a gyíkvárak rendszerint nagyon száraz helyek, csak az esetleges öntözéskor, a ritka esők idején juthatnak az itt élő állatok ivóvízhez. Ezért érdemes a gyíkvár egy védett, de megfigyelhető, sík pontjára kihelyezni egy 10-15 cm átmérőjű, 2-3 cm mély műanyag virágalátét itatót. Ezt lehetőleg naponta töltsük fel vízzel, így a gyíkvár lakói és a környező területek apró élőlényei, elsősorban a rovarok mindig találnak maguknak vizet. Ne felejtsük el a gyíkvár itatóját a madáritatóhoz hasonlóan naponta feltölteni!

Méhecskehotel (darázsgarázs)

foto: orbán Zoltán

A családokban élő, köztudottan agresszív telepes méhek és darazsak mellett léteznek magányosan élő fajok is. Ezek a néhány milliméterestől a poszméh méretig előforduló, szelíd, nem támadékony fajok partfalak, fák, talaj lyukaiba falazzák utódaikat. Jelenlétük nagyon fontos a lakott területeken is, mivel faj- és méretgazdagságuk alapvető fontosságú a változatos virágméretű növényfajok beporzásában, amit a házi méhek egymagukban nem tudnak elvégezni.

A támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, tehát a méhecskehotel/darázsgarázs nem vonzza oda ezeket!

Ugyanakkor a beköltöző, szelíd, nem támadékony magányos darazsak a méheknél is hasznosabbak, mivel a felnőttek alapvetően beporzók, míg a lárváik számára vadásznak (pl. hernyókat gyűjtenek).  Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.

Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra – még inkább az ember által biztosított kaptárakra – van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.

Lehetőleg virágos növények, virágzó fák vagy gyümölcsfák mellé telepítsük.

Állatok megmentése

A faültetéssel párhuzamosan szeretnénk ösztönözni mindenkit olyan minimális befektetésre, amivel megmenthetjük a körülöttünk élő állatokat a kipusztulástól

Készítette: Falticska Viktória

Rovarszállók készítése

Földünk a rovarok bolygója. Több mint egymillió rovarfajt ismer eddig a tudomány, ez kétszer annyi, mint az összes többi élőlényfaj együtt (beleértve tehát minden más állatot, az összes növényt, gombát és más élőlényeket). A rovarok a legfontosabb szolgálatot azzal teszik nekünk, hogy megporozzák a növényeket. A szélporozta gabonaféléken kívül szinte az összes haszonnövényünk – a gyümölcsök, a zöldségek, az olajnövények és a dísznövények óriási többsége – a rovarok segítségére szorul: a nektárt gyűjtő rovarok – leginkább a méhek – szállítják a testükre tapadt virágport az egyik növényről a másikra, s közben megtermékenyítik azt.

Miért építsünk rovarszállót?

A biokertészkedési irányzatok mindegyikében lényeges elem, hogy növényeink védelme érdekében aknázzuk ki a hasznos élőlények nyújtotta segítséget, azaz a kert ne mesterséges, hanem minél természetesebb életközösség legyen. Legismertebb példa erre, hogy a katicabogár levéltetűt eszik, ami a kertünknek jó. A rovarhotel lényege hogy biztonságos, főleg téli elhelyezést nyújtunk a hasznos állatoknak – főleg rovaroknak – cserébe ők a kertünkben nekünk dolgoznak.

Ezek az egyszerű szerkezetek biztosítják majd, hogy a rovarok a táplálékukon kívül téli menedéküket, esetleg szaporodási helyüket is a kerten belül találják meg, így itt maradnak.

A rovarhotelbe nagyon sokféle anyagot építhetünk be, törekedjünk arra, hogy az mind természetes eredetű, és környezetbe illő legyen. A hotel többféle szolgáltatást kell, nyújtson: egyes részeit csupán búvóhelynek használják, másik részét táplálkozó vagy szaporodó helynek fogják tekinteni. A rovarhotelnek van talajra tett, és lábon álló, vagy felfüggesztett változata. Előbbit a földfelszínen futó, mászó fajok is használhatják, utóbbit inkább a repülőrovarok részesítik majd előnyben. A talajon lévő előnye a fajgazdagabb vendéglista, hátránya, hogy nagyobb esőzés esetén az alsó szintek átázhatnak, gyorsabb a korhadás. A lábakon álló sokkal tovább tart, ám ezt inkább a repülni is képes fajok tudják belakni.

Elkészítés

  • Elsőként készítsük el a vázat, ami egy már készen lévő fadoboz is lehet. Anyagát tekintve ez készülhet deszkából, vagy akár egy agyag virágcserépből vagy téglákból is. Fémeket ne használjunk, mert azok hőingadozása igen nagy szélsőértékek között mozog. Szerkesszünk bele kis polcokat, elválasztókat, ezzel könnyebben tudjuk kialakítani majd a különböző lakosztályokat.
  • A rovarok igen sokfélék, így az igényeik is azok. Vannak éjszakai állatok, azok nappal a fény elől húzódnak majd ide. Tegyünk bele kérges farönk darabokat, fa szeleteket, melyekbe lyukakat fúrunk, ez a magányos darazsaknak lesz jó „darázsgarázs” – bár belőlük azért nem feltétlen kell sok a kertbe.
  • Másik rekeszbe helyezzünk kis gallyakból készült köteget, ágdarabokat, összekötözött nádszálakat. A lyukacsos tégla is kiváló búvóhely – ebből is tehetünk egyik rekeszbe egy darabot, vagy pár egymásra rakott tetőcserép darab is jó hűsölőhely a hatlábúaknak. A futrinkák a százlábúak és az ászkák a labirintusszerű búvóhelyeket kedvelik. Egy földre rakott szalmabála, vagy egy fűkaszálékkal megtöltött madárkalitka is kiváló rovarhotel. A rekeszekbe sokféle dolgot elhelyezhetünk, valamelyik rovarnak biztosan elnyeri a tetszését: dióhéj darabok, papír tojástartó összegyűrve, hullámkarton, fenyőtoboz, és sokféle alapanyag lehet még a rovarhotel építőanyaga.
  • A kis építmény nem igényel különösebb gondozást, amennyire lehet, védjük az esőtől, hótól, és akkor a benne lezajló természetes lebomlási folyamatok lassabban következnek be. Ha dróttal, vagy csirkehálóval szorosan körbevesszük, akkor megakadályozzuk az alkotóelemek kiszóródását – ezzel is hosszabbá téve a rovarhotel „nyitva tartását”.

Madárodúk készítése házilag

A téli madárvédelem korántsem merül ki a madarak táplálék- és vízutánpótlásának biztosításában. Ennél jelentősen többet tehetünk az odúköltő énekesmadarakért azzal, ha odúkat is telepítünk az etetők közelébe. Ezek a fajok ugyanis a közhiedelemmel szemben nem csak a költési időszakban használják a fák üregeit, épületek hasadékait. A cinegék és verebek téli túlélési stratégiájának fontos részét képezi a szélvédett, hőmérsékletileg kiegyensúlyozottabb éjszakázó üregek akár közös használata is. A kistestű (veréb méretű) madarak normál testhőmérséklete emberi szemmel nézve rendkívül magas, 41-43 C° között alakul (ezen a számunkra életveszélyes vagy halálos hőmérsékleten a mi testfehérjéink már végzetesen károsodnak). A nem vonuló fajok, mivel nincs rá szükségük, nem halmoznak fel jelentős mennyiségű, zsír formájában tárolt energiatartalékot. Ezért ezeknek a madaraknak a túlélésében alapvető fontosságú, hogy a rövid téli nappalokon, amikor gyakran még nyolc órájuk sincs a táplálkozásra, annyi élelmet találjanak és tudjanak elfogyasztani, ami biztosítja számukra a nappali anyagcsere szükségletet és a leghidegebb éjszakai órák átvészelését.

Odútípusok

A tipikus, kerek röpnyílású madárodúk mesterséges változatait „A”, „B , „D” és „C” típusba soroljuk.

A mesterséges odúk közül a „B” típusú a legszélesebb körben használt, ebbe költöznek azok az alkalmazkodni képesebb, településeken is gyakori fajok – a széncinege, a házi és a mezei veréb –, melyek kedvelik a hagyományostól eltérő és az alacsonyan elhelyezkedő fészkelő helyeket is. Hasonlóan rugalmas viselkedésű a seregély is, mely a nagyobb alapterületű és röpnyílású “D” odút foglalja el, akár alig méteres magasságban is.

Míg a kerek röpnyílású énekes madárodúkat többnyire fákon használjuk, az eredetileg sziklahasadékokban, partfalak üregeiben fészkelő rozsdafarkúak és barázdabillegetők költését segítő “C” odúk esetében a helyzet éppen fordított: ezeket elsősorban magasan az épületfalakra szokás kirakni, a fára telepítés ritkább. A verebek számára készülő veréblakótelepek (ezek gyakorlatilag többrekeszes “B” odúk) fatörzsre és épületfalra is egyaránt rögzíthetőek.

A ragadozók ellen előtét kiegészített ellátott “C” odúkat a lakott területek macskaveszélyes környezetében is ki lehet telepíteni bokrokba, sövényekbe, falra futtatott kúszónövényzetbe. Ugyan ez mindenféle kiegészítés nélkül “B” odúkkal is megtehető.

  1. típus:

A kistermetű cinege fajok (kék-, barát-, fenyves cinege) jellemző odú típusa.

Ebből kizárhatók a nagyobb termetű fajok (széncinege, csuszka, mezei, házi veréb stb.). Berepülő nyílás: Ø 26-27 mm átmérőjű, az odú aljától legalább 18 cm-re legyen Belső alapterülete: legalább 10 * 10 cm Kihelyezés: 2 – 6 m magasan függesztve kihelyezve.

  • típus:

A leggyakrabban használatos típus a mesterséges odútelepeken. Alkalmas széncinege, csuszka, mezei veréb, légykapók és nyaktekercs számára. Ebből kizárható a seregély.

Berepülő nyílás: Ø 32 mm átmérőjű, az odú aljától legalább 20 cm-re legyen Belső alapterülete: legalább 12,5 * 12,5 cm Kihelyezés: 2 – 8 m magasan függesztve vagy akár fatörzshöz rögzítve.

  • típus:

Alapterülete és külső méretre a „B” típusú odúra hasonlít, de nem kerek berepülő nyílás van. Azoknak a fajoknak kedvez, amelyek szeretnek kilátni kotlás közben az odúból, mivel hasonló üregekben, repedésekben szeretnek költeni.

Berepülő nyílás: legalább 10 cm * 10 cm legyen, de fajtól függően változhat. Belső alapterülete: legalább 12,5 * 12,5 cm

Kihelyezés: A kihelyezett odú nyílása ne az uralkodó széljárás felé nézzen! 2 – 8 m magasan elhelyezhető – fajtól függően.

  • típus:

Az odú az „B” típusú odúra hasonlít, csak a méretei nagyobbak. Ebbe az odúba a szalakóta és búbos banka jól megtelepíthető, de használható seregély számára is.

Megfelelő berepülő nyílással füles kuvik és kék galamb részére is alkalmas. Berepülő nyílás: a megtelepítendő fajtól függően Ø 46-60 mm, illetve Ø 80 -120 mm, amely az odú aljától legalább 35-40 cm-re legyen. Belső alapterülete: legalább 20 * 20 cm

Fakusz odú

Jellemzés: Háromszög alakú farönk, vagy deszka odú, amelynek a háromszög mindkét oldalán van berepülő nyílása. Ez lehet szögletes, vagy hasadék alakú. Ez az odú kifejezetten fakusz fajok számára készül. Berepülő nyílás: 2-3 cm széles és 5-6 cm magas, az aljától kb. 25-30 cm-re kezdődjék. Felépítése: egyenlő oldalú háromszög alap, kb. 10-12 cm-es szárakkal Kihelyezés: Az odút a hegyvidéki tölgyesekben, ártéri fűz-nyár ligeterdőben használhatjuk legeredményesebben. A kihelyezés magassága 0,5 – 1,5 m között változzon, szorosan rögzítve a fa törzséhez, s ne legyen hézag az odú és a fa törzse között. Ügyeljünk arra, hogy a fa növekedésével a rögzítés lazítható legyen! Mivel a fakuszok nagy táplálkozási területet tartanak, így 2 – 3 hektáronként ajánlott egy odú.

Kuvik odú

Jellemzés: Speciálisan a kuvik számára fejlesztett odú, de itthon már költött benne seregély és búbos banka is.

Ez inkább már „költőládának” nevezhető. Berepülő nyílás: a kuvik 6,5 – 7cm-es lyukmérető odút igényel, amely a természetben manapság ritka. Felépítése: 1 – 1,2 m hosszú henger alakú cső, a fenékre ajánlatos vékonyan fűrészport helyezni. Kihelyezés: Erdőszélek, ligetes erdők, tanyák, nyílt síkvidéki területek háborítatlan részein, de nagyobb kertekben, gyümölcsösökben is jól használható. 3 – 5 m magasan vízszintesen helyezzük el! A magasság ettől függetlenül lehet tetszőleges is, mivel volt rá példa, hogy az odú a fával együtt kidőlt és költött benne madár. A bejárat ne nézzen az uralkodó szélirány felé. A kihelyezést még ősszel végezzük el, hogy a február végén a párba álló kuvikok rátaláljanak.

Fecskefészek

A hazai fecskeállomány 2000-2010 között összeomlott, az ezredforduló első évtizedének végére az állománycsökkenés meghaladta az 50%-ot. A tendencia sajnos nem fordult meg, viszont közben nagyot változott a világ.

A 2010-es évek végére jelentősen felerősödött a klímaváltozás, melynek egyik következményeként szinte évről-évre újabb és újabb mezőgazdasági kártevő rovarok és betegségeket terjesztő szúnyogfajok érkeznek Magyarországra. Éppen ezért az olyan rovarevők szerepe, mint amilyenek a fecskék (tovább a denevérek) is, jelentősen felértékelődik, hiszen ők biológia úton, plusz környezetterhelés nélkül csökkentik a rovarok számát. Hiányukban ezt agrárkemikáliákkal és rosszul végrehajtott szúnyogirtással végezzük el, ami súlyosan környezetszennyező és természetkárosító.

Éppen ezért jól felfogott érdekünk, hogy a megmaradt fecskeállomány megőrzése mellett műfészkek kihelyezésével is tegyünk számuk gyarapodásához.  Ahhoz, hogy megfelelő műfészekkel tudjuk őket segíteni, ismernünk kell két sárfészket építő fecskénk egymástól részben eltérő költési viselkedését.

molnárfecske

– zárt fészket épít egészen a tető síkjáig feltolva, kis bejárati nyílással;

– elsősorban épületek eresze alatt, ablak-, erkély- és tornácbeugróban;

– egyes fészket is épít, de ha teheti, több száz, több ezer egymásra épülő

  fészekből álló, zsúfolt kolóniát alkot;

– a nagyvárosokba, a lakótelepekre is követet bennünket

füsti fecske

– nyitott fészket épít, a tető síkjától távolabb, attól akár méterekkel is lejjebb;

– elsősorban istállók belsejébe (de eresz alatt is);

– egyes fészket is épít, de ha teheti, laza csoportban költ, fészkei általában nem érintkeznek egymással;

– erősen kötődik az állattatáshoz, a falusias környezethez                                                            

Fontos gyakorlati tapasztalatok!

A 2010-es fecskevédelmi év óta eltelt időszak lakossági tapasztalatai azt mutatják, hogy:

  • ha egy-két fészket teszünk ki ott, ahol évek óta nincs fecske, akkor a fészekfoglalás esélye szinte nulla;
  • ha egy-két fészket teszünk ki ott, ahol van istállózott állat, akkor a foglalás esélye magas;
  • ha lakott fészek mellé teszünk ki műfészkeket, akkor a foglalás esélye a legmagasabb;
  • ha jószág és fecske hiányában, de tömegesen (minimum 15-20, max. akár több száz) teszünk ki műfészkeket, akkor a foglalás esélye (néhány év távlatában) szintén igen magas.

Ezért azt javasoljuk, hogy mesterséges molnár- és füstifecskefészkeket:

  • egyesével vagy kis számban elsősorban lakott istállók közelébe vagy lakott fecskefészek mellé, kisebb-nagyobb működő fészektelepek bővítésére helyezzük ki; ebben az esetben a területen mozgó fecskék látványa odavonzza a fajtársakat, így nagyobb az esélye annak, hogy a műfészkekbe is beköltöznek a madarak;
  • tömegesen kihelyezve (minimum néhány tucatnyit, de akár több százat is) ott is nagyon magas a madarak beköltözésének esélye, ahol nincs lakott istálló, illetve fecskék sem költöttek évek óta;
  • a fecskék műfészkekbe költözését, visszatelepülését segítheti, ha a közelben sár gyűjtőhelyet is létesítünk, mert fészek építőanyag hiányában a sár csillogása vonzza a madarakat;
  • ha pedig egyszer már beköltöztek a fecskék, akkor számíthatunk arra, hogy a madarak évről évre visszatérnek.

Sárból építkező fecskéink klasszikusan negyed gömb alakú fészkeket raknak. Ez a forma különösen az egymásra épülő fészkekből álló telepek alkotó molnárfecskék számára kedvező.

Sablontípusok

A sablon az eszköz, ami megadja a műfészek formáját. Típusát tekintve lehet negatív (valamilyen puha, de erős anyagba mélyített) vagy pozitív (domború). A sablon elkészítéséhez szükségünk lesz az előző fejezetben megadott fészekméretekre.

A negatív sablon alapjául megfelelő vastagságú, például lépésálló vagy lábazatszigetelő Műanyaghab-lapot használjunk –

A pozitív sablon esetében valamilyen jól alakítható, de tartós és vízálló anyagból (lehet az előzőleg említett habból faragni-csiszolni, keményre gyúrt alufóliából) formázzuk meg a leendő fészek belső terét

Műfészek elkészítése

Fecske műfészkek otthoni készítéséhez legjobb modellgipsz és fűrészpor keverékét (2-3 kis marék fűrészporhoz 4-5 púpos evőkanál gipsz) vagy kültéri, fagyálló csemperagasztót (ebbe is keverhetünk fűrészport) használni.

Fecske-műfészek készítése negatív és pozitív sablonba, gipsz és fűrészpor keverékéből készül

Kihelyezés

  • Mielőtt a helyére rögzítenénk a molnárfecske-műfészkeket, érdemes ezek aljába száraz füvet tenni, ezzel is megkönnyítve a beköltöző madarak dolgát. A nyár közepén kezdődő másodköltéskor ezt a munkát a madarak már elvégzik helyettünk. Elegendő a fészektelep közelébe, egy nyílt gyepfoltra kitenni a száraz fészekanyag halmait, ahonnan a fecskék szépen behordják a csőrükkel a fészekbe az elhasználódott és kidobott régi fészekanyag helyére
  • Szintén a beköltözés valószínűségét növelő fogás, ha a műfészkeket, különösen a fehér gipszből készülteket, kívülről sáros vízbe mártott vékony ecsettel “terepesítjük”!
  • A könnyű, ugyanakkor törékeny gipsz-fűrészpor keverékanyagú műfészket legjobb ragasztással kihelyezni

Denevérlak

Mint tudjuk a denevérek eszik meg a szúnyogokat. A permetezés amivel irtják őket erősen mérgező szer, egy-egy permeztetéskor más állatok is kipusztulnak a szúnyogokkal párhuzamosan. És ugyan erről nem szól a fáma, de egészen biztosak lehetünk benne, hogy nem tesz jót a mi egészségünknek sem.

Az öreg, odvas fák hiányát, a modern, résmentes épületek térhódítását az odúköltő madarak mellett az egész Európában veszélyeztetett, így hazánkban is védett denevérek sínylik meg leginkább. Ezért dolgozták ki az ezekkel a repülő emlősökkel foglalkozó szakemberek a mesterséges denevérodúkat.

A denevérodúk bejárati nyílása általában alul helyezkedik el, és a „bőregerek” bejutását kapaszkodó keresztlécek vagy a drótháló segíti. A mesterséges denevérodúk madárodúkhoz hasonlóan kihelyezhetők fatörzsekre vagy felakaszthatók faágakra, de felszerelhetők irodaépületek, panel- és társasházak falára, erkély- és ablakbeugróiba. Mivel a denevérek előszeretettel telepednek meg magas épületeinken, ideális állatai a Madárbarát kert program Madárbarát panel és Madárbarát munkahely alprogramjainak is.

Süntanya

Sokakat meglep, hogy a megfontoltan bandukoló sünök igazi alkalmazkodó művészek, olyannyira, hogy még az éjszakai belváros parkjaiban is össze lehet velük futni. Mivel nem túlválogatósak, férgeket, csigákat, rovarokat, rágcsálókat és gyümölcsöt egyaránt esznek, megtelepedésük egyik legnagyobb gátja a megfelelő búvóhely, különösen a hosszú téli álom időszakára megfelelő rejtekhely hiánya lehet, amint többféleképpen segíthetünk.

Közterületi parkokban a sűrű, nehezen megközelíthető bokrosok, sövények, nagy kiterjedésű talajtakaró tuják, fenyők és cserjék elsőrangú nappali rejtekhelyek számukra. Nem is beszélve arról, hogy ezek az árnyékos területek segítik számos táplálékállatuk életét is, így biztosítva számukra az élelem utánpótlást.

A süntanyát érdemes a kert, előkert bokros, árnyékos sarkába, lehetőleg takarásba elhelyezni, és akár rőzserakást is halmozhatunk rá álcázásul, a kutyák elleni védelemül

Kétrétegű természetvédelmi rőzserakás

A természetvédelmi rőzserakás kapcsán is elmondható, hogy nem egy teljesen új megoldásról van szó. Hanem egy olyan, a lakott területeken-évezredeken keresztül meglévő élőhely típusról, amihez állatfajok tucatjai alkalmazkodtak. A farakáshoz hasonlóan a rőzserakás kapcsán is az a probléma, hogy modernizálódó világunkban egyre keve-sebb van ezekből, így az általuk vendégül látott állatok is megfogyatkoznak, eltűnnek környezetünkből.

A “természetvédelmi” jelző a rőzserakás esetében is azt jelenti, hogy egy eltűnő települési élőhely típust az eredeti rendeltetését szükség esetén kiegészítve, új funkciókkal is felruházva hozzuk vissza a mindennapi életbe.

Hogyan készítsük?

Ez elsősorban attól függ, hogy milyen szerepeket szánunk az eszköznek és ezzel összefüggésben hol és miként építjük meg.

Ott, ahol kevés alapanyaggal gazdálkodhatunk és / vagy a rőzserakás megfigyelési, fotózási célt is szolgál az építmény alakját és irányát jól szabályozhatjuk egy támfallal. Ezzel a megoldással legalább a felét megspórolhatjuk a rőzserakáshoz szükséges növényi hulladéknak, amivel így is vastagabb alomalapot alakíthatunk ki, és az építményünk belseje is védettebb lesz.

A másik megoldás a természetvédelmi rőzserakás. Ehhez mindenféle növényi nyesedéket felhasználhatunk, ami a kertben képződik: lenyírt füvet, hullott falevelet, leveles ágnyesedéket. Ezek az anyagok általában nem egyszerre képződnek, azaz a halom hosszabb idő alatt, rétegről rétegre is megépülhet. Természetvédelmi rőzserakásunk már ebben az állapotában is késznek tekinthető. De ha most abbahagyjuk az építést, akkor sok, elsősorban a madarak számára vonzó funkciótól, ebből következően pedig főleg a rendkívül izgalmas őszi és tavaszi vonulási időben, illetve a téli etetés hónapjai alatt megszerezhető megfigyelési élménytől esünk el. Az igazi bokrok ágrengetege – azaz táplálkozó-, búvó-, pihenő- és tollászkodó helyet kínál az énekesmadaraknak legalább feketerigó méretig.

Téli madáretetés

Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai számára sok esetben Magyarország jelenti a telelőterületet. Hazánk környezeti állapota ma még lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet. Az etetés viszont nagy könnyebbséget és biztonságot jelent a környék madarainak − nekünk pedig rengeteg megfigyelési élményt −, különösen az itatással és a mesterséges odúkkal együtt, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük.

Ne hagyd abba, ha elkezdted!

Fontos, hogy ha elkezdjük az etetést, akkor nem szabad abbahagyni, mert a könnyű táplálék forrás megvonása hidegebb éjszakákon a madarak pusztulásához vezet. Az etetés akár április közepéig, végéig is eltarthat. Az ideális etetési intervallum október végétől április közepéig, végéig tart.

Az etetőket lehetőleg olyan helyen helyezzük el ahol a madarak nyugodt, de könnyen megközelíthetően tudják használni. Főként a kisseb testű madarak félénkebbek és csak pár pillanatra használják az etetőt. Fontos, hogy az etető környékén legyen valamilyen bokor, örökzöld vagy cserje. Erre azért vagy szükség, mert ha megijednek, akkor legyen egy számukra biztonságot nyújtó búvóhely. Ha kutyánk, macskánk van, akkor tegyük megfelelő magasságba az etetőt.

Higiénia

Természetesen az etetőkre is vonatkoznak a megfelelő higiéniai elvárások. Ha nyirkos esős idő van, pár naponta takarítsuk ki az etetőtálcát. Seperjük ki a megmaradt táplálékot és NEOMAGNOLOS vízzel mossuk át az etetőt. A hígítási arány 1 liter vízhez 1 tabletta. Utána tiszta vízzel is mossuk át az etetőt. Ha virágcserép alátéteket is használunk etetésre, akkor előtte jól mossuk át az alátéteket is nehogy valamilyen vegyszer maradjon rajtuk. Érdemes az alátétekre pici lukat fúrni, így ha esik az eső akkor a lyukon a víz el tud folyni és nem állnak a magvak a vízben. Az etetőket rengeteg madár felkeresheti, és ha fertőzött vagy beteg madár is látogatja az etetőnket, könnyen a betegségek terjedésének gócpontjává válhat. Ide sorolható a főként cinegéknél terjedő madárhimlő.

Egy pár inspiráló ötlet, madáretető készítéséhez

1.Mosószeres flakon hurkapálcika              2. Madáretető üvegpalackból                                           3. Konzerves dobozból, festve


kombinációja

4. Konzerves dobozból, spárgával             5. Parafadugóból, fém kupakokból                                         6. PET palackból, fakanállal kiegészítve


körbetekerve                                             készült tetővel

9. Tetra Pak üdítősüvegből vagy ….                                                                                10. vagy tejes dobozból is készülhet        

11. Kertben talált fenyőtobozból is készülhet

12. Csorba vagy árván maradt csésze is jó szolgálatot tehet 

13. Konyhai hulladék: narancs vagy citromhéj is lehet az alapja

Mivel etessünk?

Ha elkezdtük az etetést folytatni kell egész áprilisig, Nagyobb bajt teszünk ha abbahagyjuk.

Az sem mindegy mivel etetjük kedvenceinket!   A helytelen etetés elhullásokhoz vezethet!!

Az etetésen túl fontos a folyamatos itatás. ha megfagy a víz egy kevés cukrot tegyünk bele, ezzel gátolva a fagyást.

  AMIT EHETNEK   Magvak napraforgó tányérfekete napraforgócirokmagfenyőmagköleslenmagfénymagmuhardiósótlan, nem pörkölt mogyorókesudiófekete diópisztácia sótlanpapagáj eleségpinty eleségszezámmag kukoricadarabúza   Húsok (apróra vágva) csirke májcsirke szívcsirke mell   Állati zsiradékok cinkegolyómarhafaggyúsótlan szalonna kifőzveipari tepertővajlágy sótlan sajttúró Egyéb főtt tésztafőtt rizsfőtt zöldségfőtt répakeményre főtt tojáslisztkukac  
  AMIT NEM EHETNEK!   kenyérkalácskiflizsömlelisztropinyers tészta gépsonkamorzsaszáraz kutyaeledelétkezési fűszerezett tepertőpaprikás szalonna sós szalonnasós mogyorósós sajtcsontkukac (nagyon fertőző) kolbászgomolyachipszpattogatott kukoricanyers rizsnyers galuska tészta  

Mókusodú és téli etetés

A mókusok nyáron gallyfészkeket építenek, de télen előszeretettel költöznek be a nagy nyílású “D” típusú madárodúkba vagy az ehhez megszólalási hasonlító mókusodúkba, különösen akkor, ha a közelben olyan madáretető vagy kimondottan neki kitett etető van, ahol hozzá tudnak férni a maghoz. … beköltöznek a nagyobb természetes és mesterséges odúkba
(a képen “D” típusú odú), és …rendszeres vendégei a madáretetőknek.

Foto: Orbán Zoltán

Egérvár

Nagyon sokan rettegnek – ahogy mondják „irtóznak” – leggyakoribb kisrágcsálóinktól, az egerektől. Pedig a kisrágcsálók (köztük a patkányok) rendkívül tiszta állatok, és ha felelőtlen, nemtörődöm szemetelésünkkel nem adunk nekik lehetőséget az elszaporodásra, érdekes szomszédságot jelenthetnek. Talán nem is él bájosabb, kecsesebb mozgású állat a közelünkben a házi egérnél, a nagyobb fülű erdei egereknél, nem is beszélve a miniatűr mókusokhoz hasonlító pelékről! Ne tartsunk tehát tőlük, inkább törekedjünk arra, hogy egy-egy képviselőjük megjelenjen és megmaradjon madárbarát kertünkben, és ha már ott vannak, próbáljuk meglesni őket.

Magyarország gyakori, néhol tömegesen előforduló rágcsáló kisemlősei ősszel előszeretettel húzódnak az emberi településekre. Ezt a viselkedést egérvárak kialakításával segíthetjük is, ami nemcsak érdekes megfigyelésekre ad lehetőséget, de a baglyok téli túlélését is segíti.  Az egerek és pelék legfontosabb természetes búvóhelyeit az öreg, odúkkal lyuggatott, a törzs talajszinti részén odvas fák jelentik. Ezek hiányában, különösen a lakott terülteken és ősszel, beköltöznek a pincékbe, padlásokra, farakásokba.

Megtelepedésüket elősegíthetjük „B” és „D” típusú mesterséges madárodúk kihelyezésével, pelék számára az ágakra, házi és erdei egerek számára a földre vagy a természetvédelmi farakásba építve. A kisemlősöknek szánt mesterséges odúkba tehetünk egy-egy jó marék száraz füvet (szénát) vagy falevelet.

Fotók: Orbán Zoltán

Gyíkvárak

Sünmenedék, béka búvóhely

A védett fürge, fali és zöld gyíkok még a nagyvárosok, így Budapest belső kerületeiben is előfordulhatnak, egyes helyeken gyakorinak is számítanak. Ezeknek az ártalmatlan, ugyanakkor fantasztikus színű és viselkedésű állatok megtelepedésének, megmaradásának legfontosabb feltétele, hogy a rovar táplálék mellett bőven találjanak búvóhelyeket is, és alaptalan félelmünkben ne bántsuk, üldözzük őket. Inkább szánjunk rá időt, és telepedjünk le a gyíkvárunk közelébe, és figyeljük meg ezeknek a fantasztikus állatkáknak a viselkedését!

A fali gyík a leggyakoribb települési hüllőfajunk (Fotó: Orbán Zoltán).

A farakás sokkal több, mint téli tüzelőraktár. Amennyiben alkalmazunk néhány egyszerű trükköt, virágokat ültetünk a közelébe, darázsgarázsokat fúrunk a tűzifa kuglikba, bogártanyáknak alkalmas rönköket építünk be, sünmenedéket, béka búvóhelyeket alakítunk ki benne, olyan gyíkvárunk lesz, ahol több állatcsoport is jól érzi magát. Ezért a legtökéletesebb gyíkvár.

Tegyünk itatót a gyíkvárba!

A nyári hőségben a gyíkvárak rendszerint nagyon száraz helyek, csak az esetleges öntözéskor, a ritka esők idején juthatnak az itt élő állatok ivóvízhez. Ezért érdemes a gyíkvár egy védett, de megfigyelhető, sík pontjára kihelyezni egy 10-15 cm átmérőjű, 2-3 cm mély műanyag virágalátét itatót. Ezt lehetőleg naponta töltsük fel vízzel, így a gyíkvár lakói és a környező területek apró élőlényei, elsősorban a rovarok mindig találnak maguknak vizet. Ne felejtsük el a gyíkvár itatóját a madáritatóhoz hasonlóan naponta feltölteni!

Méhecskehotel (darázsgarázs)

A családokban élő, köztudottan agresszív telepes méhek és darazsak mellett léteznek magányosan élő fajok is. Ezek a néhány milliméterestől a poszméh méretig előforduló, szelíd, nem támadékony fajok partfalak, fák, talaj lyukaiba falazzák utódaikat. Jelenlétük nagyon fontos a lakott területeken is, mivel faj- és méretgazdagságuk alapvető fontosságú a változatos virágméretű növényfajok beporzásában, amit a házi méhek egymagukban nem tudnak elvégezni.

A támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, tehát a méhecskehotel/darázsgarázs nem vonzza oda ezeket!

Ugyanakkor a beköltöző, szelíd, nem támadékony magányos darazsak a méheknél is hasznosabbak, mivel a felnőttek alapvetően beporzók, míg a lárváik számára vadásznak (pl. hernyókat gyűjtenek).  Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.

Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra – még inkább az ember által biztosított kaptárakra – van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.

Lehetőleg virágos növények, virágzó fák vagy gyümölcsfák mellé telepítsük.

Forrás:

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Magyar Rovartani Társaság – Merkl Ottó Ezermester.hu / madardaloskert.hu sites.google.com/site/madarvedelem MTE Mályi természetvédelmi egyesület Zöldnek lenni jó